Október 19-én – az 56-os megemlékezés alkalmából – rendhagyó történelemórákra fogadták gimnazista diákjainkat a Terror Háza Múzeumban. Történészek izgalmas ismeretterjesztő előadások során mutatták be a diákoknak az 1956-os forradalom és szabadságharc előzményeit és eseményeit, hőseit és legendás alakjait, jelképeit, illetve a forradalom nemzetközi hátterét. A kiállítások bemutatják továbbá azt a rettegés és félelem házát, amellyé a nyilas, majd a kommunista terrorszervezetek tették a jelenlegi múzeum épületét a XX. század közepén.
A továbbiakban néhány tanulói beszámolóból olvasható, milyen benyomásokat szereztek a rettegés időszakairól gimnazistáink a Terror Háza megtekintése alatt.

„1956 október 23. Eme gyásznap megemlékezésére a 9. évfolyam ellátogatott a Terror Házába. Miután beléptünk a sokat mondó s mutató épületbe, mindenkinek feltűnt a sok hős áldozat arcképe a falon. A belső udvaron az emeleti magasságból lenézve még rettentőbb volt a látvány, hisz egy tank volt az alján, ami még többet mondott el azokról, akik életükkel fizettek a mi szabadságunkért. Ezután beléptünk egy szép tágas terembe, ahol egy kedves nő fogadott bennünket. Mindenki elfoglalta helyét, majd egy jól összeszedett, tartalmas előadásból rengeteget tanulhattunk mindannyian. Témája a minden idők legjobb magyar labdarúgó válogatottjairól, Puskásról, s társairól szólt, hogy hogyan élték meg kiemelkedő sportolóként a forradalmi időket. A rengeteg figyelemfelkeltő dia mellett az idő gyorsan elszállt, s a történelem órának vége is lett. Nagy taps mellett köszönte meg mindenki a fantasztikus előadást, majd búcsút vettünk a sötét épülettől. Köszönjük tanárainknak, hogy részt vehettünk egy ilyen interaktív és sokat mondó órán.” (Pető Ilona 9.b)

„Megrázó volt, hogy nem olyan régen hogyan és hányan haltak meg. Szörnyű belegondolni, hogy milyen körülmények között kínoztak embereket, mikor már nagyszüleink is éltek. Rossz volt látni a sok áldozatnak a fényképét, és mellettük a sok bírót és ügyészt, akik koholt vádak alapján ítélkeztek. Hátborzongató volt átérezni, hogy ezek az emberek bármelyik pillanatban meghalhattak.
Megtudtuk, hogy habár a bűnösöket nem ítélték el, ez a hely megmaradt bizonyítékként. Hálásak lehetünk, hogy számunkra ez már csak történelem, és most látjuk, hogy nekünk mennyivel nyugalmasabbak a mindennapjaink.” (10.b)

„Sok érdekes dolgot tudtunk meg a múzeumban. Megdöbbentő és megrázó volt látni, hallani a háború utáni évtizedek eseményeiről. Bepillantást nyertünk arról, hogyan hatott a 20. századi terror és a diktatúra az emberek mindennapjaira. Hasznos tudást szereztünk.” (10.c)

„Ijesztő az a tudat, hogy őseink mily sok hátborzongató szenvedést éltek át. Ennek fényében mély tisztelet övezi régi magyar társainkat, kik a nagy elnyomás ellenében harcoltak az igazságért s a szabadságért.” (Gönczi Attila 11.b)